Tudományosan bebizonyított tény, hogy az utazás milyen jótékony hatással van a testi és mentális egészségünkre. Az új élmények hatására kitágul előttünk a világ, bővül az ismeretanyagunk, lelkileg gazdagabbá válunk, csökken a stressz hormon szint a szervezetünkben, és több dopamin termelődik. Ha a tudománynak nem hiszel, gondolj csak arra, hogy Gullivernek, Mihálynak vagy Odüsszeusznak micsoda élményekben volt része, amikor útra kelt.  A dalai láma azt javasolta, hogy évente legalább egyszer utazzunk el egy olyan helyre, ahol még sohasem jártunk. Egy szent szavait pedig érdemes megfogadni szerintem.

Persze nem mindenki engedheti meg magának, hogy elmenjen egy egzotikus szigetre kiszakadni a hétköznapok szürkeségéből. A jó hír, hogy nem is kell! Hiszen alternatív lehetőségek is rendelkezésére állnak ,hogy új világokat fedezhess fel.

Ma egy hete annak, hogy nem ittam alkoholt. Múlthéten túlságosan lemerültem a pohár mélyére, mélytengeri búvérként el is jutottam annak a fenekéig, ahonnan csak 10 óra alvással tudtam a felszínre visszaevickélni. Hogy méltóképp megemlékezzek a hétfordulóról , úgy döntöttem, hogy úti beszámolót  készítek a pohár fenekén tett utazásaimról, ezzel segítve neked abban, hogy megtudd, milyen kalandok várnak rád, ha hasonló útra készülsz.

Tudod a pohár fenekére eljutni nem is olyan nehéz, mint amilyennek első hallásra tűnhet. Szinte nincs is olyan település a világon, ahol ne lenne legalább egy olyan utazási iroda, ami oda szervez utakat. A féldecistől a literesig, a fapadostól a business classig egészen sokféle járat közül választhatsz, amivel utazhatsz. Ez teljes mértékben az ízlésedre van bízva. Neked nincs más dolgod, mint lenézni a neked szimpatikus pohár fenekére, és már ott is vagy.

A pohár feneke olyan hely, ahol könnyednek érzed magad a mélyben lévő súlytalanság miatt, a folyton zakatoló agyad végre takarékra kapcsol, a mókuskerék hajtásától elfáradt lábaid megpihenhetnek. Mámorosnak, felszabadultnak érzed magad. Egy utópisztikus világ ez, mintha csak Atlantiszban vendégeskednél.

 Atlantiszban lenni olyan, mintha egy tükörbe néznél, amiben nem a hús-vér lényed látod viszont, hanem a ketrecbe zártat, amit tömlöcbe vetettél, mert nem találtad elég tetszetősnek ahhoz, hogy mutatkozz vele a felszíni világban. Az elsüllyedt városban azonban száműzött éned leveti béklyóit, és úgy tör ki belőled, mint egy gejzír.  A pohár feneke feloldja a benned megkövesedett érzéseket , éned fosszíliáit újra életre kelti. Történelem előtti korok kincseit tárhatod fel itt, mintha csak egy régészeti ásatáson lennél.  Olyan jelentőségteljes leletekre bukkanhatsz, mint Domenico Fontana, vagy Heinrich Schliemann. Csak Te nem ókori városokat, hanem önmagad elveszettnek hitt darabkáit találhatod meg itt. Nem hiába látogatnak el olyan sokan a mesés Atlantiszba. Úgy érzed ott magad, mint Hamupipőke a bálban.

Rájössz például, hogy tudsz táncolni. Hogy valójában nagyon barátságos vagy, és szívesen elegyedsz szóba más emberekkel. Vagy arra, hogy meg mered szólítani azt a lányt, akinek az illata régóta nem hagyott nyugodni. Ezek a felfedezések pedig olyan extázist váltanak ki belőled, hogy sebezhetetlennek érzed magad, mint Achilles, és olyan ellenállhatatlannak, akárcsak Adonisz. Még a vízen járás sem tűnik lehetetlennek. Azt hiszed, te vagy a világmindenség közepe, és a bolygók körülötted keringenek. Egyedül azt sajnálod, hogy a vízből nem tudsz bort csinálni.

Az atlantiszi ember egyik jellegzetessége ugyanis, hogy felgyorsul az anyagcseréje, ezért gyakran érzi magát szomjasnak. És hiába próbálja oltani a szomját, képtelen csillapítani azt. Mintha csak tengervizet inna.  Ebben a kínzó szomjúságban pedig könnyű elfeledkezni a mértékletesség erényéről.

Ezért a botlásért azonban nem csak az utazó tehető felelőssé. Atlantiszban sok minden másabb, mint az általunk megszokott világban, ezért időbe telik az alkalmazkodás. Egészen másképp mérik ott például az időt. Míg nálunk háromszázhatvanöt nap egy év, a pohár fenekén három nap egy esztendő. Éppen ezért az ide érkező sokkal gyorsabban él, mint ahogy a felszínen tenné. Ez az oka annak, hogy olyan sokan elálmosodnak néhány óra után Atlantiszban. Ahogy az időeltolódás tehető felelőssé azért is, hogy sokunknak két-három nap is beletelik ,mire sikerül kipihenni egy-egy utazást. 

Ott fordítva működnek a világ törvényei. Míg a megszokott életünkben arra vagyunk szocializálva, hogy ha minél több gyakorlatot szerzünk egy adott tevékenységben, annál könnyebb eljutni oda, ahová szeretnénk, Atlantiszban pont az ellenkezője igaz. Ott a kevésbé rutinos utazók vannak előnyben, hamarabb eljutnak erre az utópisztikus helyre. Egyesek olyan gyorsan, mintha Sinkanszennel mennének Nyíregyházáról Debrecenbe. Azonban minél tapasztaltabb utazó vagy ,annál több időt vesz igénybe a pohárfenékre eljutni. Olykor olyan hosszú az út, mintha a Keleti országrészből Sopronba vánszorognál egy személyvonattal.

 Ironikus módon felejthetetlen utazásaidra sokszor nem is emlékszel. Sőt, minél jobban élvezted az atlantisziak vendégszeretetét, annál kevésbé tudod felidézni, hogy miket csináltál ottléted alatt. Olyan ez, mint amikor az anyaméh édeni idilljét kell elhagynod világrajöveteledkor. Semmi emléked nem marad életed legszebb kilenc hónapjáról. Távozásodkor kitépik ugyanis azokat a vendéglátóid a fejedből, hogy aztán áldozatot mutathassanak be belőlük Dionüszosznak. A kitépett emlékek helye persze sajog, ezért tapasztal olyan sok utazó elviselhetetlen fejfájást, miután hazatértek. Ezt azonban könnyen orvosolhatod. Kutyaharapást szőrével, javasolják az atlantiszi gyógyítók.

 A pohár fenekén lévő világ azonban nem csak ezekben a dolgokban különbözik a hétköznapokban ismerttől. Az ott lévők viselkedése is más. Visszatérsz a paleolit kori ember tudatállapotába, barlanglakó őseid ösztönei veszik át az irányítást feletted, és az addig  olyan bonyolultnak tűnő élet egy csapásra leegyszerűsödik evésre, ivásra, dugásra és alvásra. A civilizált ember számára persze ez  igencsak primitívnek hat. A járásod és a beszédet is megváltozik a pohár fenekén, amit a kívülállók meglehetősen viccesnek találnak. Sokszor nem is értik, hogy mit mond az atlantiszi utazó. Olyan érzésük van, mintha egy távoli galaxis szülöttje próbálná velük felvenni a kapcsolatot.

 Azt fontos tisztázni, attól, hogy Atlantiszba utazol még Földrajzilag nem kerülsz egy másik kontinensre, ahol esetleg  legális az, ami az országodban nem. A felszíni világ szabályai ugyanúgy vonatkoznak rád is, csak erről hajlamos elfeledkezni az utazó.  Ezért fordulhat az elő, hogy szembe kerülsz a törvénnyel egy szombat este, fittyet hánysz a társadalmi normákra, vagy egyszerűen csak elfeledkezel az illemszabályokról, amikor megszólítasz egy lányt, és emiatt másnap szégyelled magad. A pohár fenekén nem kapsz mentelmi jogot, mint a politikusok, ahogy ereszcsatornát sem, ha szeretnéd megúszni a felelősségre vonást

Persze hogy is lehetne haragudni a szegény utazóra? Hiszen a pohár fenekén lévő világ szépségei ,és az újonnan feltárt régészeti leletek sodrása annyira magával ragadó, hogy sámsoni erőt érzel magadban. Bizony könnyű túlbecsülni a képességeid Atlantiszban. És sajnos elhiszed, hogy tudsz táncolni. Tartalom nélkül árad a szó belőled. És megszólítod azt a lányt, akinek az illata régóta nem hagyott nyugodni, pedig ott ül mellette egy nagydarab kopasz pasi.

Majd éjfélt üt az óra és a bál véget ér.

Több, mint egy hét telt el azóta, hogy legutóbb a pohár fenekén jártam. Bizonyára nem az volt az utolsó alkalom, ám jelenleg nem érzem szükségét, hogy Atlantiszba utazzam. Ezért állnak bontatlanul a sörök a spájzban.  Az én koromban már amúgy is ritkábban vállalkoznak az emberek ilyen kimerítő utakra. Meg aztán nem is olyan régen rájöttem, hogy sokkal izgalmasabb helyekre is mehetek az elsüllyedt város helyett. Egyszer majd azokról is mesélek neked. Ha Atlantiszba készülsz, jó utat kívánok! Vigyázz magadra!